Szeretők   Szeretőnek lenni egyszerre izgalmas és elkeserítő. A titkos randevúk felvillanyozzák az első néhány találkozást, de hónapok múlva a titok már fojtogató valóság. A szeretőké az örökös második hely.

A nő mindig csinos és ellenállhatatlan... Nem verseny Bizonyos szempontból a szeretőnek sokkal könnyebb a helyzete, mint a társnak. A találkozások sohasem süllyednek a mindennapok rutinjába, nincsenek kócos ébredések, bal lábbal indított és befejezett ideges napok, kényszerű kötelességek, viszont vannak érzékiségtől fűtött sms-ek és e-mail-ek. Nincs olyan idegesítő szokás, amit hetente kétszer-háromszor néhány órára nem lehet elviselni, sőt ezen rövid találkozásokkor észre sem vehető. A férfi mindig lovagias lesz, könnyebben visz virágot és ajándékot, a nő mindig csinos és ellenállhatatlan, és eszébe sincs megkérni a férfit, hogy lefele menet vigye le a szemetet. Egyetlen pasi sem kezdi úgy a szeretőjével töltött lopott órát, hogy leül a tévé elé meccset nézni és amolyan Al Bundy-san utálja a szexet. Feleségek Romantikus könyvek valóságán kívül nagyon kevés olyan történetet ismerünk, amelyben a nős férfi otthagyta gyerekeit, több évi házasságát, végül szeretőjét vezette az oltár elé, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Viszont ez a pár történet éppen elég ahhoz, hogy elhiggyük: velünk is megtörténhet. Lassan és óvatosan gyártunk egy világot, ahol a tökéletes férfi otthagyja házsártos feleségét – aki egyébként állítja, hogy férje egy önző disznó – és minden olyan szép lesz, mint a tündérmesében. A férfi viszont nem válik. Miért válna, hiszen megkapta mindkettőt és úgy, ahogyan ő akarta. Neki ez pont jó. Jó az a cseppnyi izgalom, amit egy-egy túlfűtött délután, vagy ebédidő tartogat és jó a család is. Évek alatt összecsiszolódtak, ott vannak a gyerekek, és tulajdonképpen lehetne rosszabb is. A válás körüli hercehurcáról már ne is beszéljük. A fene se akarja elosztani, amit évek alatt összeszedtünk. Néhány év múlva Kezdeti időkben mindig lesz miről beszélni, sokévnyi történetet elmesélni. Eltűntnek hitt boldogság kopogtat ismét a figyelmes hallgatóság személyében, és a találkozások csak növelik a vágyat. Egyre sürgetőbb a viszontlátás, tombol a szerelem. Innen már csak lefele vezet az út, de a szeretők gyakran hiszik, hogy ez még jobb lesz. Várnak, hogy időt hagyjanak maguknak és kapcsolatuknak, viszont nem veszik észre, hogy vert helyzetben vannak. Az idő nem nekik dolgozik. A hazugságok nem csak oltalmat adnak a kíváncsi szemek elől, életben tartják a kapcsolatot, hanem mérgezik is. A bizalom sérül, pedig anélkül nincs valódi összetartozás. A kétely rusnya féregként rágja szét a lelket, vádak és sérelmek gyűlnek mindkét oldalon. A könnyedség eltűnik, izzadság és erőlködés szaga lesz a kapcsolatnak. A nős férfi a kapcsolat elején még nem vált, mert biztosat nem cserél bizonytalanra, most pedig miért válna, hiszen szeretne kihátrálni ebből a kapcsolatból, ami már rosszabb, mint a házassága. ... mert tartozni szeretne valakihez... Mindig többet A legtöbb nő bármilyen heves vérmérséklettel is éli az életét, szeretne minden reggel férje mellett ébredni, gyerekkocsit tolni a parkban, szeretné a rutinná váló mindennapokat és közös vacsorákat, mert tartozni szeretne valakihez. Úgy igazán. Szeretne fontos lenni valakinek és nem csak a feleség, a gyerekek, az üzlet, az edzés, a gyerek zeneórája, a fűnyírás és a kutya után. A szerető szabadsága talmi kincs. Hogyan lehetne szabad, amikor szeret valakit, de nem töltheti ezzel a valakivel a vasárnapokat, a karácsonyt és még nyaralni sem mehetnek el? Úgy tűnik, szabadon ismerkedhet, de szíve kötöttsége elszigeteli a világtól. Amíg szerelmes – tart a viszony -, nem tud beleszeretni másba, és amint máshoz köti majd a szerelem – ezt tudja jól –, elveszíti a férfit. Inkább ragaszkodik és reménykedik. Többet szeretne, álmai és szerelmi viszonya között vergődik, mint a két ablaküveg közé szorult légy.