A nő:

A forma határozza meg, a gömbölyûség, a kör, a formára helyezi a hangsúlyt, számára a forma a lényeg. Testben él, földhöz kötött, életet elõsegítõ. A világos elintézési módot szereti, szeretne bizalmat ajándékozni, valakire rátámaszkodni, oldottnak lenni. Az elolvadást, az átölelést keresi; fogan, hordoz, szül, el van kötelezve az élet számára, közel áll a Teremtõhöz. Elrejtettségre vágyik, otthonra vágyik, és azt lakhatóvá és széppé teszi.
Apróságokkal vidít fel, és hálásan engedi, hogy apró figyelmességekkel felvidítsák. Megörvendeztet, ajándékoz, szolgál, eltékozolja magát; kész az áldozatra és a szenvedésre, szívós és állóképes.
A ház lelke, melegsége, tájékozódási pontja. Gondoskodik a rendrõl, a tisztaságról és az ünnepekrõl.
Bensõséges, a belsõ találkozást és érintést, a belsõ megértést és beszélgetést keresi. Az élet felé tájékozódik, belülrõl kifelé néz, segítõ hajlamú. Örül a távolságnak, annak, ha a család horizontja tágul, keresi a gondolatcserét vendégekkel és barátokkal.
Anyás, gyakorlatias, védettségben bontakozik ki. Egyszerre nevetés és sírás; fecsegõ és visszafogott, játékos és bájos, a hegedûvel és a fuvolával rokon - és ezzel egyidejûleg mélységek jellemzik, búskomorság fenyegeti.
Szereti azt, ami indirekt, a célzást, a bókot. Gondolkodása, felfogása ösztönös, kifelé orientált, könnyen befolyásolható, összekuszált, elleplezett.
Föld és mély víz, domb és völgy, patak és tenger, mezõ és virág...és még mi minden!