Nyihehehe, menyecske!

Hát, vót egy kupec ember. Hát, nagyon szép felesége vót neki. Minden reggel a plébános előtt ment el a kútra. A plébános úr ki vót hajúva az ablakon, oszt mindig rányerített a menyecskére, hogy:
- Nyihehehe, menyecske!
Hát ugye, a menyecske nem tudta etanáni, hogy azé-e, hogy az ura kupec csúfójja-é, vagy mit tudom én, mié nem! Mikó hazament, megmondta a férjinek, hogy mán hanyadik napja mén a kútra, a plébános úr meg mindég rányerít.
Aszongya neki az ura:
- Mondjad neki, aranyoskám, hogy szombaton este nyóc órára gyűjjön e!
No jó van.
Meg is várja a szombatot a pap, oszt mén a plébános, elindút mán hat órakkó. Sétál az utcába ott le-fő, oszt szidja a harangozót, hogy nem húzza a nyócat, hát mié nem húzza?
No, végtire rákondított a nyócra, odamén az ablakhó, megveri, kiszól az asszony, hogy:
- Ki az?
- Én vagyok, aranyoskám! - aszongya.
Mingyá beengedte az asszony a papot.
Hát ugye, beszégettek kicsikét. Hát mingyá a plébános akarja csináni a mesterséget.
Aszongya az asszony:
- Nem, plébános úr! Mink előbb vacsorázni szoktunk!
Hát meg is vacsoráztak, no mos mán tán csinájják...
- Nem - aszongya -, még vacsora után egy liter vörös bort is meg szoktunk mink inni!
No jó van. Megitták azt is.
- No, akkó mos mán csinájjuk!
Aszongya:
- Á, nem, plébános úr! Mink tiszta szűzanya meztelen szoktuk aztat csináni!
Jó van akkó, levetkőztek szűzanya meztelenre.
Ahogy a plébános úr levetkődzött, megverik az ablakot kint.
Kiszól az asszony, hogy:
- Ki az?
- Én vagyok, aranyoskám, itthattam a pénztárcám, nem birok a vásáron vásáróni semmit se! Eressz mán be!
Aszongya a plébános, hogy hova bújjon ő mos mán?
Az asszonynak eszibe jutott, hogy van egy hasas kanca az istállóba.
- Szaladjon oda ki!
Hát ű kiszaladt, oszt négykézláb áll a kanca mellett.
Az ember bemegy az udvarba.
- Hallod, asszony! - aszongya. - Megnézem mán azt a kancát, hogy van-e neki kiscsikója. Ne te vergődj vele, ha én emék a vásárba!
Oszt evvel benyissa az istállóajtót.
- Hallod, asszony! - aszongya. - Van ám! De micsoda nagy csődör csikója! Maj mingyá meg is próbájjuk!
Szépen ráatta a hámot, kivezette az udvarra, oszt vót az a régi darálló, két zsák kukoricát beleöntött, oszt át a közepin, a plébános úrnak néha a hasa alá csapott az ustorra. Beleönti a másik zsákot is, azt is ledaráták.
Aszongya:
- Hallod, elég lesz ez neked, még én visszagyüvök a vásárbú. Maj darálunk többet aztán!
Bevezette a plébánost az istállóba, ők meg bementek a szobába.
Haza kőne menni mostan. De nincsen ruha! Meztelen van!
- Hát, egye csuda! - aszongya, - úgyis este van!
Eszaladt haza.
Másnap regge mén a menyecske a kútra. Szépen a plébános úr ki van hajúva az ablakon, nem szól semmit.
Aszongya a menyecske:
- Nyihehehe, plébános úr!
- Zapád fasza! Tán má efogyott a darátok, osz meginn daráni kéne?!

A pap három tiltása

Vót egy legín, Jánosnak híták. Hazagyütt a katonaságtú. Szegíny ember vót, munkát nem kapott. Csak őgyelgett a parokia előtt. Kimén a plébános úr, asz mondja neki:
- Hát János, maga de dologtalan!
- Hát plébános úr, mos gyüttem haza a katonaságtú, munkát nem kapok, osz szomorkodok...
- Jó van, János, fölveszem én magát kocsisnak!
Meg is egyeztek. De a plébános úr három föltételt adott, hogy azt be kő tartani:
- Nem szabad cigerettázni, nem szabad bort inni, vagy pálinkát inni, meg nem szabad a lányokhó járni! A János fogadta, hogy be is tartsa. Fogadta szegíny, mer hát nem vót neki hova lenni. Maj csak kibírja.
Eccé oszt a plébános úrná nagy ünnepség lett. Búcsú. Összehíta a papokat, apácákat, mindent. Hát vót egy kis fiatal apáca. Kimén, nézi a papnak a gazdaságát. Az istállóban a János ott szomorkodik.
- János, maga mé olyan szomorú?
- Hogyne vónák szomorú, mikó olyan nehéz föladatot adott a plébános úr, hogy hát má nem lehet kibírni!
- Mit?
- Hagyja - aszongya -, nem lehet azt emeséni se! Meg nem is érdemes!
- Meséjje mégis e, hátha tudok rajta segíteni!
Hát osz mondja:
- Nem szabad bort meg pálinkát inni, nem szabad cigerettázni, meg nem szabad a lányokhó menni.
- Ó János! - aszongya a kis apáca. - Ne szíjjon maga cigerettát, szíjjon szivart! Ne igyon maga bort meg pálinkát, igyon pezsgőt! Ne foglalkozzon maga egyszerű lányokka, foglalkozzon maga apácákkal! - aszongya.
Hát akkor osztan a János vérszemet kapott. Megcsípta egy kicsit az apácát. Összenéztek, aztán oszt elővette ott az istállóba. Ehúzta a nótáját az apácának vagy kétszé.
Az oszt hordta ki neki aztán a sütemént meg a pezsgőt meg mindent. Megvót a Jánosnak a nagy öröm.
Eccer osztán gyün a húsvét. Aszongya a plébános úr:
- János, meg kő gyónni!
Hát a János szomorkodott. Hogy is gyónja meg? Lesz, ami lesz, hát maj meggyónja!
Kérdezi oszt a pap a gyóntatószékbe:
- Nohát ittá-e bort, pálinkát? Cigerettáztá-e?
- Hát, plébános úr, néha szíttam - szivart.
- Jánosom, ezé megbocsát a jó Isten. Hanem ittá-e bort, pálinkát?
- Azt nem ittam, henem ittam egy kis pezsgőt.
- Ó, János, ez se nagy bűn, ezé is megbocsájt a jó Isten. Hát foglalkoztá-e nőkke?
- Egyszerű nőkke nem foglalkoztam, csak apácákkal.
- Hát hogy? Mint?
Ez meg oszt meséli, hogy ekkó meg ekkó megbántotta az apácát.
Mérges lett a plébános úr nagyon. Kihajút a gyóntatószékbű, osz pofon vágta a Jánost:
- Hát hogy merted te az Isten lányát megbántani?
De megharagudott a János is. Az is kihajút a gyóntatószékbű, oszt ű is ottan lehúzott egyet a plébános úrnak:
- Hát te hogy merted az Istennek a vejit pofon vágni?! - aszongya.

A fösvény pap

A fösvény pap új községbe kerűt. A tanácstagok összejöttek foganni. Beszélgettek erről is, arról is. Mikó má el akartak menni, akkó a pap előhozakodott a szándékáva, hogy egy nagyon jó, spórolós szakácsnőre van szüksége. Majd a tanácstagok keresnek neki:
Az egyik ember emén haza, oszt átmén a szomszédasszonyhó, ismerte a természetit neki:
- Kati néni! Emenne-e a paphó szakácsnénak?
- Hát emöhetök!
- De aszondta ám, hogy 60 fillérbű kő háromfogásos ebédöt csináni!...
- Azt is mögpróbálom!
El is mönt a Kati néni, mögegyeztek a pappal.
Másnap a 60 fillért odaadta a szakácsnénak, és várja, hogy délbe maj kapja a 60 fillérbű az ebédet.A Kati néni emönt a bótba, vött húsz filléré ecetöt, húsz filléré mákot, húsz filléré lekvárt. Odakészítötte az asztalra. A pap mikó odaűt, nem nagyon látszott a portéka, mer nagyon kevés vót mindön. Eccő mán nem győzi várni a szakácsnét, kiszól:
- Kati néni, hozza mán az ebédöt!
- Ott van, plébános úr, az asztalon!
- Hát hun van? Én nem látom?
Bemén a Kati néni, mögmutatja:
- Nézze, plébános úr! Itt van húsz filléré ecet. Öntse a tojássára, és ögyön tojásos levest. Itt van húsz filléré mák. Szórja a núdlijára, és ögyön mákosnúdlit! Itt van húsz fillér értékű lekvár. Ezt mög vágja oda bele, ahunnan kigyütt, oszt öszik lekváros palacsintát!...
Itt a vége!
Bebizonyította.

Maj megmondja a bíró!

A János elát szógáni egy nagyon faszarági gazdaszszonhó. Vót neki egy lánya is. Meg nagyon rúgós lova vót, oszt a Jánosnak csak az vót a dóga, hogy a lovakat pucójja. Hát egy regge ekezdte vakarni a lovat, nagyon rúgott a ló, oszt a János szidta, hogy:
- Baszom a gazdaszszonyodat vagy hétszé!
A gazdasszony meghallotta. Aszongya:
- Mit mondtá, János?!
- Szidtam a lovat.
- Ha tizennégyszé meg nem teszed, evesztetted az összes havi keresetedet!
A János nekiveselkedett, megtette tizenháromszó, a tizennegyedik má nem nagyon sikerűt.
- No, evesztetted, János, a keresetet!
- Maj megmondja a bíró!...
Ementek a bíróságra, hát osztan mingyá a bíró kérdezi a nagyságos asszont, hogy:
- No, nagyságos asszony, mi a hejzet?
- Hát - aszongya - , maj megmondja a János!
- Na, János, mondjad!
- Tudja, bíró uram, az úgy vót, aszonta a gazdaszszonyom, hogy ha tizennégy diót nem ütök le egy csapásra a fárú, evesztettem a havi keresetemet!
- No oszt, János?
- Hát - aszongya - sikerűt. Leütöttem tizennégyet, de a tizennegyediknek nem vót béle.
No jó van, megnyerte a János.
Hazamennek, az öregaszszony megin fundálódik, hogy hogy kőne a Jánossa kibaszni, hogy fizetés ne legyen.
- No János - aszongya -, ha ezt nem teszed meg, akkó evesztetted a havi keresetedet!
- Há micsodát?
- Kiszámolunk tizennégy lépést, oszt én kidülleszkedek, oszt ha hátúrú nem hajítasz be nekiszaladásbú, evesztetted a havi keresetedet!
A János ekészítette a furit, főnyergete, nekiiramodott, mikó odaért, a gazdasszon öszszecsapta a lábát, oszt a furi a seggibe szaladt.
- No, evesztetted, János, a keresetedet!
- Maj megmondja a bíró!
Mikó emennek a bíróhó:
- No János, mi a helyzet?
- Tudja, bíró uram, az úgy vót, hogy a gazdaasszonyom aszonta, hogy nem tudok beugratni a konyhaajtón tizennégy méterrű! Én meg megsarkantyúztam a furit, mikó odaértem, becsapta az ajtót, oszt a kímínyen ugrattam be!
Megin megnyerte a János.
Az asszont megin nem hatta nyugton. Kipróbájja a Jánost, de maj most máshogy. (Nagyon szép lánya vót!) Lefekteti a Jánost egy éccakára közéjük, oszt ha kibírja, hogy nem bassza meg az egyiket se, akkó jó van, ha nem, oda kő anni a keresetet.
A János, mikó ezt megtudta, kipányvázta a furit, lefeküdt hanyatt közéjük. Eccé a lány addig fészkelődött, hogy főszabadította a csinost. Nekiugrasztotta! Mind a kettőt megbaszta.
- No János, oda a havi kereset!
- Maj megmondja a bíró!
Mennek a bíróhó.
- No János, mi a helyzet?
- Há, bíró uram, aszonta a gazdaasszony, hogy ha megőrzöm a lovamat, ha bevezetem egy tábla zab meg egy tábla here közé, hogy ne harapjon az egyikbe se, akkó megnyertem a havi keresetet, nem is kő tovább dógoznom!
- No János, oszt mi lett?
- Hát én ki is pányváztam, hanem a gazdaaszszony lánya eleresztette, oszt beleharapott a herébe is meg a zabba is.
- Tied a kereset!

Kutya módra

Eccé, a magyarok ideje alatt, főmentek a kubikusok Pestre dógozni. Eccé egy öreg kubikos meg egy fiatal, no, bemennek Pesten szétnézni. Tanákoznak egy nagyon gyönyörű szép nőve. Aszongya a fiatal:
- Ejnye, de meghágnám én eztet, úgy kutya módra!
A kisasszon meghallotta.
- Mit mondott maga? - aszongya.
- Semmit.
- Ne beszéjjen, hallottam! Gyűjjön vissza rögtön! - aszongya. - Mondja meg, hogy mit mondott, mer ha nem, rögtön szólok a rendőrnek!
A koma megijedt.
- Hát én azt mondtam, nézze-e, hogy én magát meghágnám kutya módra.
- Idehallgasson! Megadom a címemet, de énnálam mámma este hét órakkó jelentkezzen!
A kubikos oszt pekulát, hogy emenjen-e. Hát, próba szerencse! Emén.
Mikó oszt emén, várja a nő. Fogadja. Feketekávé...Isznak...
- No - aszongya -, hajja, mos má maj megkezdjük kutya módra.
Vetkőzzön le tiszta szűzanya meztelenre! - aszongya. A nő.
A kubikos levetkődzött. Levetkődzött a kisasszony is. Tiszta szűzanya meztelenre. A kisasszon négykézláb át, a koma maga is négykézláb, akar rámenni.
- Hó! - aszongya - Nem lehet! A kankutya nem így szokta. Szagújja meg!
Akkó a kubikossa megszagútatta.
- Mos kerűjjön körű háromszó!
Mikó háromszó megkerűte, akkó megen akar rámenni. A nagysága visszafordút.
Aszongya:
- Nem lehet! Mos nyajja meg!
A kubikos megnyalta.
- Most kerűjjön megen körű!
Akkó körűkerűte.
- No - aszongya -, mos mán lehet!
Mikó ráment, mikó el akarta tanáni, akkó kiugrott alula a kisasszony. Nem engedett!
- Kérem, a nőstény kutya így szokta.
Hát, emen haza a kubikos, emeséli az öreg kubikosnak. Az aszongya:
- Maj én emék!
Ement az öreg kubikos is.
- No tatám? - aszongya.
- Én is szeretném kutya módra, kisasszon kérem!
- Lehet, tata!
Levetkőztek meztelenre. Az öreg is ugyanazon az alapon megszagúta, megnyalta.
- Jó van, tatám, mos má lehet!
Akkó az öreg fölemete egyik lábát, ódalba hugyozta. Aszongya:
- Kisasszon kérem, a kankutya így szokta!

Bebizonyította

Hát az úgy vót, tudja, hogy vót egy fiatal pár. Mindég az asszonra ácsánkodtak a szomszédok meg a népek, hogy:
- A felesíged kurva!... A felesíged kurva!... A szomszédda jóba van!...
- Hát hogy?
- Hát kijár a kert végibe, oszt ott...
Hát az ember aszongya:
- Te asszony! Letöröm a derekadat! Ha kibizonyosodik, hogy te kurva vagy! A szomszédda jóba vagy, én akkó letöröm a derekadat!
- Édes hékám! Ebbű egy szó se igaz!
Megbeszéte a szomszéd emberre:
- Hallod, gyanút vettek, megtudták, de kijátszunk velük! Nem tudják meg, hogy jóba vagyunk!
Aszongya az ember:
- Baj lesz ebbű, Örzsi! - aszongya.- Hogy lesz ez?...
- Bízd rám! - aszongya. - Bízd rám! Bízd rám, majd én erendezem!
Aszongya a szomszédembernek:
- Gyere ide! Itt van a kerítés. Fúrjá rajta egy ekkora lukat ki e! - aszongya. - Mind ahogy az ujjad így öszszeteszed.
Kifúrta az ember.
- No most mi lesz itten? - aszongya.
- Majd este!...Meg úgyis este kő bebizonyítani, mer mindég aszondták, hogy este járok itt a kerítésen hozzád. Te gyere oda, oszt kíszídd el!...A fegyvert!...Én meg odamék - aszongya -, oszt az uram ott néz a gangbú, lássa majd. Osz maj meglátod, hogy jóra gyün ki!
Úgy is lett. Az ember kiűt a gangra este, aszongya felesíge:
- No idenézz, hékám, mit mutatok én a szomszédnak!
Kiment a kertbe, odament a kerítéshő, zura meg nézte.
Akkó csak főcsapta hátú a szoknyáját, odahejezkedett, oszt ekezdett táncóni a faráva, hogy:
Göncölszekér, rudastú!
A csirkéstyúk fiastú!
Felém van a rúdja!...
Aszonta az ember nevetve:
- Nem vagy kurva, hékám!
- Lássa ken, hékám, hogy nem vagyok kurva?...

Úgy meg..., hogy szikrázna...

A legínyek, mikó berukkótak, a legelső szabadságot kapták kimenni a városba. Sétának, egy nagyon szép menyecske mén előttük.
Aszongya az egyik katona:
- Ezt én úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája!
Közbe nem vették észre, hogy a tiszt úr mén utánnuk.
Meghallotta. Aszongya:
- Ugye, barátom! Mit mondtá te az előbb?
Mondja:
- Ezt a menyecskét úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája!
- Tudod te, hogy kicsoda ez?
Aszongya:
- Nem.
- Ez az én feleségem. De most, ha nem baszod meg úgy, kivégeztetlek!
No, a katonát bántotta, hát úgyse birja...Gyün, mén a városba, tanákozik egy cigányasszonnya. Lássa, hogy nagyon levert a katona.
- Ugye, fiam, neked valami bajod van? Mondd meg, hogy mi bajod!
- Hát a tisztnek a felesíginek mondtam, hogy úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája. Oszt most muszájítanak, oszt úgyse birom úgy!
- Á! - aszongya. - Ne búsújj te azé! Estére szépen menjé ki a temetőbe, mennek azok a szentjánosbogarak, oszt csak szedjé egy marékka!
Ez oszt összeszedett egy marékka, osz no, mén a tiszt úrhó. Az meg egy cigányt állított oda őrnek, hogy figyelje, hogy tényleg szikrádzik-e vagy nem?
Amikor ekezdte keféni a menyecskét, elengedett egy szentjánosbogarat.
Aszongya a cigány:
- Százados úr, alázatosan jelentem, egy szikra!
Elengedi a másikat:
- Százados úr, alázatosan jelentem, két szikra!
Harmadikat:
- Százados úr, alázatossan jelentem, három szikra!
Mikó odaértek a sűrejihő, elengedte az egísszet.
- Százados úr, alázatosan jelentem, kigyúlladt az egész picsa!