Szerelmes szavak és csendek   Leggyakrabban két hibát követünk el az ágyban: vagy olyankor is beszélünk, amikor nem kellene, vagy nem beszélünk, amikor szükség lenne rá. Zavarunkban elfelejtjük, hogy gesztusainkkal ugyanúgy kommunikálunk, mint szavainkkal.

Mások gondolataiban olvasni nemcsak misztikus, hanem a legtöbb ember számára lehetetlen. Néha megérzéseinkre, tapasztalatainkra hagyatkozva eltalálhatjuk, mi jár a másik ember fejében, de a szerelem és a párkapcsolat túlságosan értékes ahhoz, hogy a szerencsére és a véletlenre bízzuk egymás megértését. Bár mondják, hogy két ember között a legrövidebb út egy mosoly, ez csak egy pillanatig elég, utána még éveket kellene együtt harmóniában leélni. Ha a szavak kövek volnának Az még nem kommunikáció, amikor az egyik ember beszél, a másik pedig hallgat. Egy idő után mindketten rosszkedvűek lesznek és megutálják a másikat. „Mert nem figyel. Mert nem akarja megosztani velem az érzéseit. Mert csak magára figyel, engem meg se hallgat.” A beszélgetés a figyelemmel kezdődik, és nélküle nem csak a kommunikáció, de a kapcsolat is életképtelen. Szavakkal tudjuk megosztani egymással gondolatainkat, érzéseinket, bánatunkat és örömünket. „Jól vagyok, csak kicsit remeg a kezem, és valami van a hangommal. Magam sem értem.” Szavaink csak akkor lesznek hitelesek, ha tetteink, testbeszédünk, hangsúlyunk, szemünk is alátámasztja azokat. Érdemes őszintén beszélnünk, és nem csak találgatni, vajon minek örülne partnerünk. Magunkban görgetett, ki nem mondott szavaink ugyanolyan rombolóak, mint a könnyelműen kikiáltottak. A belső monológok segíthetnek dűlőre jutni egy-egy problémával, de ritkán mutatják egy másik ember nézőpontját. Bizonytalanságot és bizalmatlanságot szül, ha valaki túl könnyedén mond ki fontos szavakat, vagy annyira vigyáz a szavaira, hogy ki se mondja azokat. „Érzem, hogy szeretsz, de olyan jó hallani is. Úgy jobban elhiszem.” Gátak között A jó szándék még kevés a sikeres kommunikációhoz. Fontos, hogy úgy fogalmazzuk meg mondanivalónkat, hogy a másik számára is könnyen értelmezhető legyen, illetve a megfelelő helyzetben juttassuk el hozzá. Rohanás közben, zajos telefonvonalban nem szerencsés lelki életet élni, és akkor sem, amikor pasink kedvenc csapata éppen nyerésre áll a meccsen. Ugye neked is görcsbe rándul a gyomrod, amikor azt hallod, hogy „beszélni szeretnék veled”? Tapasztalatok szerint az így kezdődő beszélgetések mindig valami rosszat sejtetnek. A jó híreket, az örömöket elcsicseregjük vacsora közben, vagy éppen hazafele az autóban, de a gondok megtárgyalása előtt mindig nagy levegőt veszünk. Ha az első tíz mondatban minden keservünket ráöntjük a másikra, ráadásul a bajainkért felelőssé is tesszük őt, akkor olyan gödörbe kerülünk, amelyből nagyon nehéz kimászni. Oldottabb hangulatban mindent könnyebb megbeszélni, akár a nagyobb problémákat is. Kezdjük hát a beszélgetést mindkettőnket érdeklő, semleges témákkal. Félhomályban A szeretkezés is kommunikáció, igaz, itt kisebb hangsúlyt kapnak a szavak - inkább az érintéseké, a kezeké és az ajkaké a főszerep. Ám ha nem tudunk egymással őszintén beszélni, akkor szeretkezésünk sem lesz őszinte. A szeretkezés közelsége néha segít, hogy olyan félelmeinkről, gondjainkról, álmainkról is beszéljünk, amit képtelenek vagyunk egy kávé mellett elmondani. A szeretkezés kommunikációját mindig két ember alakítja ki múltbeli tapasztalatok, vágyak és rutinok alapján. A hálószobában nincsenek általános szabályok, bár az elmondható, hogy viccet mesélni nem izgató és nem is romantikus, valamint munkahelyi történeteinket se akkor akarjuk párunkkal megosztani, amikor ő elcsábításunkon tevékenykedik. Az első egymásra találáskor izgatottabbak vagyunk, nem mindig merünk szólni, ha valami mást szeretnénk, mint amit kapunk, az idő múltával azonban egyre nehezebb a kialakult szokások megváltoztatását kérni. Ha természetes nyitottsággal tudjuk kommunikálni vágyainkat, nagyobb sikerünk lesz, mintha heteket töprengenénk rajta. Sőt, néha az is elég, ha mi vezetjük partnerünk kezét, illetve magunkra vállaljuk a kezdeményezést. Mozduljunk, és figyeljük a reakciókat, ugyanúgy, mint minden mondatunk után.