Szerelemitalok
szerelemre ingerlő bájitalok, melyek a nép közt ma is divatosak, ámbár nem ugy mint régen, folyadékok alakjában, mint inkább kőrisbogárport tartalmazó keverékek formájában. A Sz. már a rómaiak és görögöknél évezredek előtt divatoztak; az előbbieknél aquae amatrices volt a nevük, a görögöknél pedig filtron (l. o.). A hanyatlás korában az athéni keramikos (a fazekasok városrésze) hemzsegett a frigiai és tesszáliai javasasszonyoktól, kik ilyes Sz.-at készítettek és mesés árakon adtak el; noha ezek készítőit Lykurgos és Solon törvényei szigoruan sujtották. Rómában a társadalom legalsó söpredékéből kerültek ki a hasonló foglalkozásu medicák és a sagák, a javasasszonynak Medeán és Kirkén kívűl első valódi képei. Horatius örökítette meg ezeknek két hirhedt alakját: Canidiát és Gratidiát, kikkel éjnek idején találkozott az Esquilinuson, amint fekete ruhában, mezítláb, kibontott hajjal és ijesztő kiáltozások közt kaparták fel a temető földjét, füveket meg halottak csontjait szedegetve, melyeket aztán démutkával, izsóppal, mentával összefőzvén, szerelemitalul kincsekért árultak. Ilyen szerelemital volt a hippomanes és a helicacabum nevü halálthozó ital is, melyet zsidócseresznyéből (physalis alkekengi) és fekete csucsorból (solanum nigrum) készítettek. Természetes, hogy sok esetben egészségével v. életével lakolt az, aki ezeket a Sz.-at bevette s állítólag Caligulának minden őrült tette attól az időtől kezdődik, mikor utolsó felesége, Caesonia, ilyen italokkal kezdte traktálni. Lucretius, a költő, egy ily italnak ivása után őrjöngésbe esett s meghalt. Lucullus is azért pusztult el, mert a szabadosa, Kallisthenes, efféle itallal szolgált neki. A régi szerelmi italokban gyakran előfordult még a gönye (Bryonia) gyökere, továbbá különböző csucsorfélék, különösen a beléndek és a mandragóra-gyökér, melyet már az ó-testamentomban felhasznál Lea, hogy Jákob kihülő érzelmeit ismét megnyerje; de a középkorban is nagyon divatos volt a németeknél; házalók jártak vele házról házra és nagy pénzen árulták Alraunwurzel néven. V. ö. Kóssa Gy. A mérges növények (Egészség 1891. VI. évf.). L. még Aphrodisiaca. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
![Ohh, h mien édesen is eszi azt az epret...[azazepercejetnéklenni]](http://gportal.hu/portal/tombillbabaa/image/ahh.gif "Ohh, h mien édesen is eszi azt az epret...[azazepercejetnéklenni]")
